Kedves Testvérek! Az elmúlt hetek világeseményei eléggé megdöbbentettek mindenkit! Az észt mindenek fölé emelő és hatalmat gyakorló, önmaga szuverenitását vadul védő ember bajban van. Felfuvalkodott és önmaga csapdájába esik. Azt hiszi mindenható. Manapság meg rájön, hogy nem az. Az Isten az Úr. Az ember megkérdőjelezi az Isten mindenhatóságát, egyáltalán a létét, kétségbe vonja a teremtést és annak rendjét, lebontja az eszerint működő alapegységet, a családot, rendelkezik az élet felett is... Mindent föl akar számolni, ami Istenre emlékeztetné. Egy olyan világot teremt, amiben nem is akar élni. S mivel Istent száműzni akarja belőle, az Isten nélküli hatalmak ereje kezd működni benne. Törvénye a félelem és a módosított tudat lesz, a féligazságok és megtévesztés. Éppen úgy, mint az Édenben. És később is. Pontosan az történik, ami az Igében is olvasható arról a korszakról, ami nem ad dicsőséget az Úrnak. Nem tiszteli és nem alázkodik meg Előtte. Érdemes elolvasni a Római levél első és második fejezetét. De reális képet mutatnak a Kispróféták is. Amit tehetünk elsődlegesen a bűnbánat! Dániel bűnvalló imádsága jut eszembe, ami Ötvened vasárnapján szólalt meg templomainkban. Dániel 9,1-19 Micsoda ereje és hatalma van annak, amikor valaki őszintén keresi az Isten akaratát, megérti az Írásokból, hogy minek van itt az ideje és térdre tud borulni. És azt teszi, amit kell. Imádkozik. Még akkor is, amikor népének fogalma sincsen, hogy mi történik és hogy miért? Legyünk mi is ilyen Dánielek, akik hordozzák népük, de most az egész világ sorsát is. Nem kárognunk kell, nem fenyegetőzni, hanem könyörögni és megtérésért imádkozni! Ahogy Dániel is tette. Íme egy Luther imádság: Ezért arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Ezután füstölök, hogy a levegő tisztulását elősegítsem. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát. Ha az Isten meg akar találni, akkor meg is talál, de így mindent megtettem, amit megtehettem, és így sem a magam, sem pedig mások haláláért nem vagyok felelős. Ha a felebarátomnak szüksége van rám, nem fogom elkerülni sem a helyet, sem a személyt, hanem önként odamegyek hozzá, és segítek neki, ahogy arról fentebb volt szó. Nézd, ez igazi, istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő. (Luther Elmenekülhetek-e a halál elől? LVM 5, 546) Szeretettel: Endreffy Géza
Comments are closed.